„Maroknyi széköly porlik , mint a szikla ”
( negyedik fejezet )
Immár két napja nem tudék írni, met a lúdtollam elkopott , s a téntám kifogya vala. El is menék a közeli ténta üzletbe, de nem kapám meg. Oda ki vala írva, hogy Vodafon . Bémentem, ottan felvilágosítának egyhamar. A ténta bót 1990-be szűnt vala meg. Javasolák, hogy vegyek mobilt, s írjak avval. Én kérém, hogy aggyanak legolább egy írómasinát, amilyennel a jegyző úr kiállítá az erdőlési bárcát 1939-be Kisbaconyba ( met akkor ott léve a közjegyző ). Erre aztot mondák, hogy az író masina mán 30 éve kimene a divatból! Állítólag Szeben városában még van egy vén tanár, aki írómasinával ír. Röhögi es az egész tömbház, de a legjobban az unokája és a fijai. Ezek azt hivék, hogy a Tata meghibbant, de azt es mondák, hogy aki 2016-ba írómasinával ír, az szenilis. Szöröncsére nem tudám, hogy mit jelent ez a latin szó, s igy nem kerüle sor verekedésre, met én békés embör vagyok, de bármelyik minutába kihozhatnak a sodrombúl. Ez történt a Vodafon bótba es. Én mondám, hogy mobillal nem tudok írni, de még telefonálni se. Az SMS-ekről ne is beszéjjek, met aztot utálom ! Pedég a komámasszony, aki 15 évvel nagyobb, mind én ( ezt nem a magosságra értém, hanem a kórra ) mobilon figyeli a 103 éves urát, hogy megcsajja -e . Eccer meg is csalá az aggastyán alaposon, egy 87 éves fejérnépvel, s akkor a komámasszony SMS-en aszt írá a zöregnek, hogy ” nem szégyelli magát, ilyen csúf dógot mívelni. ” ? A Tata se vót rest, aszt felelé SMS-átal, hogy :” A vén kecske es megnyajja a sót! ” Neköm és a bátyámnak vót problémánk kecskékkel, de azok nem nyalák a sót, hanem béugrának a bibarcfalvi feredő igön tiszta, de üress medencéjébe. De nem részletezem eztet, met mát az egész viág ösmeri a kecske történetet, mán a londoni egyetemen es taniccsák a hírös profeszorok. Hogy mi történe a Vodafon üzletbe nem mesélem el, de annyit méges megemlítek, hogy öt zsák gipsz fogya el, amég minden csontomot rögzítették a tudós doktorok. Le es vonám aztot a tanulságot, hogy ezután nem keresek téntát, író masinát, de még libát se. Miétt említém a libát ? Azér met aszt remélém, hogy legolább kérek attól a vadállattól néhány libatollat, de e sem sikerüle. Szebenbe libát csak a Lidel üzletbe láték, de a bé vót fagyasztva, s nem vala semmi tolla. Erősen szomorúan kezdém írni az utazásom történetit egy igen öreg számittó masinával, Baróttal folytatva a hírös , izgalmas és únalmas utazást. Leírék szerencsésön 15 sort, de hozzapiszkálék vallamelyik billentyűhez, s az egész szöveg eltűne. Keresém még a szemetesládába es, de sehul nem találám meg. Kébzelem, hogy tük mennyire kéccségbe vagytok esve, met minnyá este lészen, s én nem haladék a Maroknyi székölyvel . Erősen remélem, hogy hónap több szerencsém lészön a világhírű életművem fojtatására. ( Ehejt gondolám, hogy ebbe a fáin szövegbe tük es kaphattok egy-két helyösírási hibát ! ) Aluggyatok jól, s ne forgolggyatok! Ez a fáin szellemi táplálék hozzásegit titeket es, hogy kipihennyétek a fáradalmakot!
Vajon mibe fáradátok el vasárnap ? Szinte látom, hogy sokan még a művem olvasása közbe elalusznak ! Szép álmokot kévánok !!!
Józsa Benjámin
