“Maroknyi széköly porlik ,mint a szikla “( harmadik fejezet )
Miközbe a Segösvári út felé robogánk,jobb felől, a Cenk alatt láccott a néhai Sztálinváros utóggyja, Brassó,amelyik elég hűtlen leve a nagy vezér eszméjihez,met ott az 1980-os évekbe nem mindenki imátta a kommunistákot, de még a mű híres vezérünket, a Kárpátok géniuszát se.Közbe arra es gondolék, hogy 1939-be ( hiszen magik is emlékezének rája ) ott vevé ki egy orvos a mandulámot.Mivel csak négy éves vótam, édeasapám vive el a hírös doktorhoz. Akkor utazék először gőzössel Kézdivásárhelyről Brassóba.,ahol sok autómobilt láték.Annyit tülköle nehány autó, azt hivém, hogy megsiketülök. Felnőtt koromba többször járék Brassóba, Még a Cenkre is felmászék, de egy szem medvével se találkozék akkor.Úgy hallám a minap, hogy most sok mackó barátkozik a brassói emberekkel, amikor elemózsiát keresnek ezek a szelíd medvebárányok a szemetes ládába.. A Brassó-Segösvári úton irtó nagy vala a forgalom. Az út közepire krétával ( vagy mésszel ) egy irdatlan hosszú vonalat rajzoltak az út csinálók.A söfför mind aztot figyelte,hogy mikor lészen szaggatott vonal az út közepin, met akkor meg szabada előzni az igen lusta jármíveket.Arra es emlékezék, hogy amikor papóval szénáér menénk,a bodosi mezei úton nem láték ilyen vonalokot.Robogás közbe hallgatám az útitársak zenéjét.Ez nem vót igazi muzsika,hanem a pufulet és csip eledelek zörgős zacskójának az ” idegnyugtató ” hangja..Miután megevék ezt a bió táplálékot ” apa platot ” ( ez közönséges csapvíz ) ivának egy műanyag évegből, aminek óriási előnye,hogy nem törik el soha, s remekül szennyezi a természeti környerzetet.A söför figyelmeztete,hogy a távolba látható az újra felépített Fődvár. Aztot mán nem tudom, hogy miből épüle, fődből ,kőből vagy téglábúl esetleg cementből vagy műanyagból. Láttuk a bodfalusi cukorgyárat es. Régebb mennyi cukorrépát termele annak a székely fődmíves.Feltűnének a második Világégés előtt épített magos rádijó antennák es . Ezen az úton Magyarósig menénk,s ott jobbra fordulánk egy keskenyebb uccára. Gondolám, hogy ez a falu a mogyorótól kapta vót a nevit , de egy árva mogyoróbokrot sem láték ott. Szerencsére a kösségi bodegába ( ez régebb kocsma vót ) vásárolánk egy zacskó pergelt és erősen megsózott mogyorót . Gyermekkoromba mű a bibarcfalvi Bükk alatt szedénk ilyesmit, de azér nem kelle fizetni, nem vót megpergelve,s még megsózva se. Most mán ott csak a medvékkel együtt lehetne mogyorót szedni. Aki bátorságot érez a szűvébe, az meg es teheti!
Amikor mán elfogya Magyarós, élve áthaladánk a vasúti átjárón, de akkor irtózatoson megijedék. Az Olt híggya olyan hitvány és rozoga vót, azt hivém ,hogy meg fogunk feredni abba a mély és zavaros vízbe.Akkor bánám meg előszőr, hogy nem írám meg a végrendeletömöt.Az es eszembe ötle,hogy én nem tudok úszni, csak a vízaknai sós vízbe. Hamar rájövék, hogy kár vala pánikba esnem, met ez alkalomval nem hóttam meg,met szerencsésen átjutánk a valamikor ,50 évvel ezelőtti új hídon. Utána igen kacskaringós és keskeny vala az út, de szerencsére jó aszfalttal leve béhúzva. Az erdővidéki falukon áthaladva azokra a hírös emberekre gondolék, akik ott születtek, vagy ott éltek.Bölönybe eszembe juta Bölöni Farkas Sándor, a hírös ámérikai utazó és tudós, Nagyajtán pediglen Kriza János, aki rengeteg széköly népmesét, népmondát és népdalt gyűjte. Ő írá a Vadvirágos Erdővidék cimű verset es. Onnan származék Bartha Lajos zenész barátom es, aki nem ösmerhette személyösön Kriza Jánost,met nem valának kortársak. Elhaladánk a miklósvári Kálnoky kastély és park mellett es, s amint hallám, ez a baróti Pogármesteri Hivatal tulajdona.Köpecen a néhai szénbányákra gondolék, s arra a székely mondásra ,hogy : “Baj van Köpecen ! ” ez biztosan a régebbi bányaomlásokra emlékeztet , met már ott több évtized óta nem bányásznak semmit. Nemsokára eljutánk a Keresztúthoz, onnét lehet menni Felsőrákosra, Ágostonfalvára, a vasútállomásra és Barótra. Mi a baróti úton haladánk, de azelőtt megnézénk a Gábor Áron és a széköly honvédek Emlékművit,amelyik egy hatalmas kőszikla. Hogy es tudák ide hozni azt az irdatlan nagy követ, -gondolám-s azt es,hogy a kommunizmus idejébe nagy bátorság kellett ahhoz,hogy ilyen Emlékmívet létesiccsenek.Néhány évvel ezelőt a bőcsületes rokmák ( a mű időnkbe ezek cigányok valának ) elvitték az Emlékmű réztábláját, gondolám, azér, hogy még nagyobbat tegyenek a hejibe. Sajnos eztet elfelejtették, biztosan azér,met el kellett menniők a taljánokhoz.Ezek az olaszok annyira megszerették a mű munkaszerető cigányainkot,hogy még a fővárosokat es róluk nevezék el Rómának. A roma szón az ó ékezete a számíttó masinán nem fontos,ezt mondá az egyik informátikus barátom.(hónap fojtattyuk )
Józsa Benjámin
