Atlantiszharangoz
ReményikSándor
Platón (i. e. 427–i. e. 347), a híresógörög filozófus Timaiosz és Kritiász címűdialógusaibanmeglehetősrészletességgelszólAtlantiszszigetéről, amelyállítólag Héraklészoszlopaitólnyugatrafeküdt, amely a Gibraltári-szorossal azonos. LeírásaszerintAtlantisznagyobb volt, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve (LíbiaalattazEgyiptomtólnyugatrafekvőegészészak-afrikaiterületetérti). Hatalmaskirályság volt, fejlettcivilizációvalésideálispolitikaiberendezkedéssel, amelyetPlatón perzsa mintáraképzelt el.
PlatónAtlantiszt Poszeidón birodalmakéntírja le, aki a halandó Klétó-valszerelembeesett (egykettejüktiszteletéreemeltatlantiszitemplomot is megemlít), elsőszülöttfiuk, Atlasz pedigmegörökölte a birodalmat, ésezazöröklődéssokáigígyfolytatódott. Íregy orichalcum nevűlegendás fémről, a „tűzfényé”-neknevezte, melyetmárPlatónidejében is csakhírbőlismertek, pedigAtlantiszidejébenaz arany mellett a legértékesebbanyagnakszámított. Pontosannemtudjuk, mi lehetettez, maiértelemben a sárgarézrehasználják a szót, ám a görög kifejezésetimológiájából kiindulvahelytállóbb a hegyiréz vagy hegyifém kifejezés, egyesekszerintazarany, a cink, a réz és a bronz valamiféle ötvözetéről lehetszó. Tehátvagyolyanfémről van szó, amelyetismerünk, de a görögökelőttünkismeretlenjelentésűszóvaljelölték, vagyvalamilyenötvözetről, melynekpontosösszetételeismeretlen.
Platón a történetet a szigetről Szolóntól ismerte, aki i. e. 560-ban tett egyiptomi utazásakor Szaisz várospapjaitólhallott a feljegyzésekszerintelőtte 9000 évveltörténthanyatlásról. A forrásszerint 6000 sztadiontávolságbanfeküdtEgyiptomtólez a hatalmassziget, éshirtelenpusztult el: földrengésekésárvizekután „…egysúlyos nap éséjjel […] a tengerbemerülveeltűnt.” A legendaszerint a mohóváésagresszívváváltbirodalmatazistenek (egészpontosan Zeusz) parancsáraöntötte el a tenger, Platónműveazonbanezen a pontonmegszakad./WIKI/
Mint Atlantisz, a régelsüllyedtország,
Halljátok? Erdélyharangoz a mélyben.
Elmerültszékelyfalukharangjaszól
Halkan, halkan a tengerfenéken.
Magyar hajósok, hallgatózzatok.
Ha jártokottfennförgetegeséjben:
Erdélyharangoz, harangoz a mélyben.
Bözödújfalu, azelárasztottszombatosfaluvízbenállótemplomtornyávalsokakáltalismert, tragikustájképMarosmegyeszélén, valamikor a Küsmödpatakánakpartján. Ma márnemáll a templomtoronysem, éséventeegyszergyűlnekcsakösszeitt a bözödújfalusiemlékezők. A hétköznapokonelnéptelenedettvidékenjárva, aztkutattuk, mi menthetőmég a faluromboláshelyszínén, mihezlehetkezdeni a jeltelenséggel?
Hosszú, rosszútonkerültükmegazErdőszentgyörgyfelőlkanyargó, völgyet. Kátyúk, poros, kövesútszakaszoknehezítették a haladást. A nemlétezőfalutcsak a helységnévtáblajelzi, és a terebélyesedőmocsár. Valamikor a tóbólkikandikált a templomtornya, most máraz is a vizbeomlott.
Maradjunkazemlékműnél, ott van látnivaló, hátrább, bent a sásközöttmárazegykoritemplomtorony is összeomlott – tanácsolják. Nemhagyjuklebeszélnimagunkat, tudjukhogy a toronynemáll, néhányévemégláthattuk, hogyanenyészik, romlik. Most a hiányértjöttünk, szembesülniazzal, mi tűnt el végleg, és mi az, amiátveszi a helyét.
Évről-évreösszegyűlnekittazegykorifalubeliek, leszármazottak, ésazok, akikszámárafontosBözödújfaluemléke. Azünnepidejérebizakodó a hangulat. A tervekszerintrekonstruálják a valamikoriunitáriustemplommaradványait, újraépítik a katolikustemplomleomlotttornyát (a tavalyicsíksomlyóibúcsúntámogatáskénttéglajegyet is lehetettvásárolni). Azemlékhely is sokatváltozottnéhányévalatt: újharanglábvárjaazideérkezőket, aprócskaparkbankopjafákjelzik, milyenrendbenálltakvalamikor a templomok, a házak. Azoszlopokonrajta a házszám, név, követhetőki, hollakott. A pihenő-ésemlékhelyet a domboldalon, még a helységnévtáblaelőttalakítottákki, sűrűbozóttakarja el a mindentelnyelővizet, a romokmaradékát.
A történelmetelnyelte a természet, gyalogindulunkhátneki a mocsárnak, arra, amerre „nincsensemmi se”. Beigazolódik a sejtésünk: olyannincs, hogysemmi se legyen. Kéttakarostanyát is találunk, kékrefestett, frissenmeszeltfalakmögülvalakikkilesnek. Figyelik, ahogy a pocsolyákatkerülgetjük, de csakmesszirőlhalljuk a felnőtthangokat. Csaholókutyákésnéhánygyerekered a nyomunkba. A fiúkszendvicset, ételtkérnek, ebédidőbenérkezünk, úgylátszik, ittilyenkor is jóljönne a madárláttakenyér. Nincsnálunkélelem, pénztnyomunk a felénknyúlókezecskékbe. Hamarelőkerülnekazittkészülőkézművestermékek: szalmadíszek, alátétek, játékok. „Eztitt a hagyományoknakmegfelelően, természetesanyagbólkészítjük” – mondja a jólbegyakoroltleckétegynyolcévkörülikislány.
Többfelekezetszimbólumaiazemlékfalon
Kopjafákemlékeztetnekazegykor volt falulakóira
